Nem is olyan régen tette fel unokatesóm ezt a kérdést. Én meg megdöbbentem, hogy nem is tudok rá válaszolni, bár az tény, hogy nagyon szerettem terhes lenni és szülni, babázni meg pláne nagyon jó! De miért is? Megpróbálok válaszolni.
Jó volt érezni, hogy velem van a gyerekem, hogy általam létezik, hogy fejlődik. Minden pillanatomat átjárta az az érzés, hogy nem vagyok egyedül, sőt, hamarosan újabb gyerekkel bővül a világ, és ebben nekem nagyon fontos szerepem van. Jó volt tudni, hogy éppen alszik, vagy forgolódik valaki a hasamban, és nagyon jó volt sejteni, hogy ez a valaki milyen emberke lesz.A fogantatás, a magzat fejlődése egy csoda, és ebben részt venni a világ egyik legjobb dolga.
A terhesség alatt tanultam meg odafigyelni a testem jelzéseire, sőt, igazán ekkor ismertem meg a saját testemet is, én ezt is a terhességtől kaptam.
A terhesség sok kellemetlen tünettel is jár, de rajtunk múlik, hogy átadjuk-e magunkat ezeknek, vagy legyintünk, és inkább boldogan viseljük az egészet. Persze így utólag ez nagyon egyszerű, de tény, hogy mondjuk az utolsó hetekben az ember már szabadulna a nagy hasától. De nem hiszem, hogy ilyenkor magát a terhességet unjuk, szerintem csak erre fogjuk. Inkább az izgalom, az előttünk álló szülés, és a nagy találkozás az ami miatt sürgetné az ember – ha lehetne.
Én a nagy hasat is szerettem, sőt, csak azt szerettem igazán. Bár a mozgásom koránt sem volt kecses, az alakom meg… hagyjuk, fujtattam mint egy asztmás víziló, és kétszer annyit ettem mint a férjem. Mégis, imádtam ezt a korszakot, én jól szórakoztam ezeken a dolgokon. Na meg mikor tolhatok be megint annyi sütit egyszerre bűntudat nélkül, mint terhesen?
Az emberek többsége extrán kedves, extrán udvarias a kismamával, még soha annyi érdeklődést nem kaptam mint a terhességeim alatt. Ki ne szeretné, ha figyelmesek vele?
Egyszóval terhesnek lenni kiváltságos dolog.
És mi a legjobb az egészben? Hát a gyereked a végén.
Ott van, pont olyan amilyennek szeretted volna. A semmiből érkezett, tökéletes, a tiéd, a te felelősséged. Benne vagy te is és mindenki akit szeretsz, mégis egy külön élet, egy egész sors. Mostantól létezik és te hívtad ide a pároddal, általatok létezhet. Önzetlenül és feltétel nélkül fogjátok egymást szeretni amíg csak éltek.
Kell ennél több?
Azt hiszem ennyi.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zimme-zum.blog.hu/api/trackback/id/tr622012824
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
guju 2010.05.19. 10:22:58
húúú, én nem szerettem terhes lenni. pedig a terhesség problémamentes volt teljesen és a lányomra már nagyon vágytam. róla pontosan tudtam, hogy milyen lesz. tökéletes naná :) és azt is tudtam az első pillanattól, hogy lány. minden tőlem telhetőt megtettem, hogy óvjam, vigyázzak rá. amikor már mozgott az már egy fokkal jobb volt, de nekem a terhesség csak egy állapot (minden csak nem áldott) volt ahhoz, hogy legyen gyerekem. de azért ezt jó volt olvasni :)
Utolsó kommentek