Veszélyes hulladék

Címkék: abortusz

2010.07.04. 14:41

 

Nem, most nem a környezetvédelemről lesz szó. Ez egy kényes téma, ám nem hinném hogy van olyan ember akinek ne lenne véleménye ezzel kapcsolatban. Én is azt hittem, hogy van, de aztán ahogy  közelebb kerültem a dologhoz, rájöttem, hogy tulajdonképpen nem is tudom, hogy mi erről a véleményem. Az abortuszról.
 
Úgy gondolom, hogy ha valamiről véleményt kell vagy szeretnék formálni, akkor amennyire csak lehetőségem van, meg kell ismernem azt a valamit. Én a barátnőmön keresztül kerültem kapcsolatba a témával, tehát nekem nem volt abortuszom. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy remélem soha nem is lesz, mert bár én nem vagyok a pártján, de biztosan van az a szitu, amikor ez a jobb döntés. De kérem szépen, ez nem csak egy olyan szőnyeg alá söprés, egy olyan sablonos vélemény aminek hála tovább libbenhetünk erről a borzalmas témáról? Én is mindig csak ezt a fenti mondatot tudtam elmondani amikor megkérdezték mi a véleményem. És közben igazán nem is tudtam miről van szó. Oké, azt tudtam, hogy terhesség megszakítás, 12 hétig, stb, de ennél többet nem nagyon, és nem is gondoltam bele igazán.
 
Szóval nézzük, mi is zajlik ilyenkor?
Nem fogom sem az embrió, sem a magzat szavakat használni, mivel szerintem lényegtelen minek nevezzük, gyerek lesz belőle. Tehát amikor a terhesség ténye kiderül, már rendszerint kb 5 hetes babáról van szó. Ha terveztük a terhességet, illetve ha nem is, de egyértelműen örülünk a babának, akkor ilyenkor már kötődünk hozzá, ugyan úgy szeretjük mint a kilencedik hónapban, vagy akár a születése után. De ha nem szeretnénk még gyereket, és ebben biztosak vagyunk, akkor el kell menni a nőgyógyászhoz. Ha egyértelműen biztosak vagyunk a döntésünkben és nem agyalunk még a kérdésen heteket, akkor is ez még egy hét legalább, tehát a baba ilyenkor már kb 6 hetes. Ver a szíve. A nőgyógyásznál tett vizit után jön az ultrahang, majd ismét egy beszélgetés az orvossal. Ezután következik a családsegítő. A családsegítőnél kétszer kell megjelenni minimum három nap különbséggel, és oda is időpontot kell kérni. Mire túl vagyunk ezeken a vizsgálatokon és beszélgetéseken, megkapjuk a hivatalos kérelmet és a csekket, amin be kell fizetni a majdnem 30 ezer magyar pénzt, majd 8 napon belül a kérelemmel jelentkezni kell a területileg illetékes kórházban. Mehet a műtét. Ilyenkor már kb 8 hetes a baba, de ha gondolkoztunk is a dolgon, illetve nem ment minden olajozottan, akkor lehet jóval több is.
Ha még nem szültünk, akkor előző este be kel feküdni a kórházba, előtágítót tesznek fel a méhszájhoz. Ez egy kb két centiméteres eszköz, lassan tágítja ki a méhszájat kb egy centiméteresre. Ha már szültünk, akkor közvetlenül a műtét előtt, fél milliméterenként vastagodó fémpálcákkal végzik a tágítást, már altatásban. Ha kitágult a méhszáj, akkor egy kis szívócsővel vákuumosan szippantják ki a babát. A baba ezután a veszélyes hulladékok közé kerül, majd elégetik.
Az első rendes menstruáció kb egy hónappal a beavatkozás után jelentkezik, és kb 2-3 hónap alatt minden visszaáll az eredeti állapotba.
 
Egy 8 hetes babának ha nem is rendes keze és lába, de a végtagkezdeményei már jól kivehetőek. Naponta egy millimétert nő, és majdnem minden lényeges belső szerve megvan már, igaz kezdetleges stádiumban. Megkezdődik a szem, belső és középfül fejlődése, és a felsőajak és az orr is jól kivehető. Ekkortól mutatható ki a gerincoszlop, melynek már a finommozgása is megkezdődik. Megindul a vizelettermelés. A baba 1,5 gramm súlyú és kb 15-20mm hosszú.
 
Az abortuszt 12 hetes korig engedélyezik. Egy 12 hetes babának kifejlődtek a hangszálai, fejlődik az izomzata. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ekkor érez-e már fájdalmat. Az agya kifejlődött, tehát elképzelhető, bár újabb kutatások ezt későbbre teszik. Kis szemhéjai csukva vannak, a hossza 8 cm, a súlya 15 gramm.
 
Két tündéri kisfiú anyjaként volt szerencsém megtapasztalni az élet csodáját. Mindkét gyerekemet szerettem már a fogantatásuk előtt. Már akkor, amikor még csak elképzeltem, hogy hamarosan itt lesznek velünk. Amikor megtudtuk, hogy megfogantak, onnantól ők voltak a legfontosabbak. És szerintem ez így normális. Persze mi terveztük mind a két kis hapsit, és bár jelenleg létszámstopp van nálunk, nem hiszem, hogy nem örülnénk egy váratlan vendégnek. A férjem mondta jól, az a gyerek onnantól, hogy a hasamban van, már a mi gyerekünk. Nem kérdés, hogy felneveljük-e. És igaza van.
Ha nem akarsz gyereket, tegyél ellene! De tudd, hogy nincs 100%-os módszer a megelőzésre. Ha nemcsak nem akarsz, de nem is áll módodban felnevelni még egy gyereket, akkor gondoskodj a megelőzésről akár dupla védekezéssel. A legnagyobb kamu a világon, hogy akármelyik fórumon olvasok a témában, ott mindenki, akinek volt abortusza védekezett. Na persze. Ha csak azok szakítanák meg a terhességüket az első trimeszterben, akik tényleg a fogamzásgátlás hibaszázalékába esnek, akkor nem jutna ma Magyarországon 1000 szülésre 450 abortusz. A méhen kívüli terhesség nem ide tartozik.
 
Úgy gondolom, hogy csakis gyerekeknél, vagy erőszak áldozatánál tudnám tolerálni és elképzelni az abortuszt, mint megoldást. Olvastam olyan történetet, ahol a férj már nem akart több gyereket, és anyu inkább a meglévő családot választotta. Olyan történetet is olvastam, hogy főiskolás évek alatt a nincstelenség és a megvalósítandó tervek előtt csúszott be a nem kívánt baba. Én nem vonom kétségbe, hogy ezek nehéz döntések, de úgy gondolom, hogy az emberek nagyon felelőtlenek. Mivel könnyen és olcsón elérhető a terhesség megszakítás, így a felelősség is tompult. Azt sem mondom, hogy a szexuális élet csak a családalapítás elérkeztével gyakorolható, mert mi sem áll tőlem távolabb. De gondolkodhatnánk jobban előre, eszünkbe juthatna, hogy nem embriókról, nem sejtcsomókról, hanem igenis a mi gyerekinkről van szó. Ártatlan babákról, akik azért költöznek a méhünkbe, mert ott a legjobbra számítanak. Lehet, hogy botrányosan hangzik, és lehet mindenféle orvosi megfogalmazás mögé bújni, de szerintem a botrányos az, hogy egy ilyen ártatlan kis emberkét csak úgy kiszippantanak és jó napot. Elvégre még nem ember, semmi joga nincsen, semmi nyoma nem marad. Mégis, sok nőnek a legnagyobb boldogság, élete értelme, szeme fénye, szíve csücske. Hogy is van ez?
 
 
Én így látom. Most már egyértelműen így. És bár az abortuszok száma évről évre csökken, így is évente 44 000 babát abortálnak Magyarországon. Valami nagyon rosszul működik.

A bejegyzés trackback címe:

https://zimme-zum.blog.hu/api/trackback/id/tr272128810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

psziho-mókus 2012.10.11. 23:49:43

Köszönöm,hogy olvashattalak... :)
süti beállítások módosítása