Az első terhességem alatt mindig volt miért aggódnom – szerintem. Így utólag már látom, hogy nem kellett volna, de nekem mégis aggódósra sikeredett, bár ettől függetlenül is nagyon élveztem. Végig az járt a fejemben, hogy csak szülessen meg és megnyugszom. Na persze. Aztán eljött a nagy nap, minden rendben zajlott, a gyereknek megvolt minden keze lába, sőt, tökéletesebb nem is lehetne. És akkor elkezdtem aggódni azon, hogy legyen tejem. Lett. Aztán hazahoztuk és tovább aggódtam, mindenért.

Emlékszem a pillanatra, amikor jött a felismerés, hogy mostantól örökké lesz min aggódnom.

 

 

Hogy eleget evett-e, hogy mitől fájhat a hasa, egyáltalán a hasa fáj-e, vagy valami más a baj? Nem fog-e megfázni, nincs-e melege?

Vesz levegőt???

Később hogy, mit gyömöszöl a szájába. El ne essen, ha elesik, szét ne csapja a fejét, ki ne üsse a fogát.

Hogy az oltásoknak ne legyen szövődménye, hogy a betegségeknek ne legyen szövődménye.

Aztán bölcsibe került, és akkor is folytattam. Figyelnek-e rá rendesen?

Zárják-e a kaput?

Ráadják majd a pulcsiját?

Megölelgetik, ha szomorú, megértik majd az igényeit?

Jól érzi magát ott?

De ezt is túléltük, majd az ovival természetesen újabbak jöttek elő bennem. Nem balesetveszélyes az a csúszda?

Nem fogja a Bence gyerek bántani?

Az óvónők szeretik? Nem gázolnak a lelkébe szegénynek?

És úgy egyáltalán. Csak el ne csússzon a strandon, biztos ki tud úszni a vízből?

Nem kap napszúrást?

Véd ez a krém egyáltalán?

Télen csak be ne ázzon a csizmája, csak le ne izzadjon…

Nem lesz nagyon féltékeny a kistesó miatt?

Nem fogja nagyon összetörni a szívét az első szerelem? És a többi?

Biztos nem iszik még alkoholt?

Biztos nem iszik az, aki vezet?

Meg tudja magát védeni?

 

Örökké folytathatnám.

 

De ne higgyétek, hogy ez teszi ki a napjaimat, meg is bolondulnék. Inkább élvezem a kisgyerekes mindennapokat, de tény, hogy egy anyának ezek a gondolatok rendre végigcikáznak az agyában. Végül is a mi felelősségünk, hogy testileg is és lelkileg is épségben vészelje át a gyermekkort, és boldog felnőtt legyen belőle. Bár ha jól sejtem, akkor is lesz min aggódnunk :)