Bárcsak jó hírekkel szolgálhatnék, de nem. Már abban sem vagyok biztos, hogy lehet ennek happy end a vége.

 

A sztori ott ért véget, hogy én jeleztem az oviban, hogy miket hallottam Bencéék családi életéről, és ők ezt továbbították a Gyermekjóléti Szolgálatnak.

 

Pár napja érdeklődtem az óvónőnél, hogy mi a helyzet, mire lehet számítani. Hát elkeserítő. Bencét a helyi illetékes pszichológus meg fogja nézni (majd ha kap időpontot) és az biztosan elküldi Egerbe a megyei illetékes pszichológushoz (majd ha oda is kap időpontot), mert csak neki van joga beutalni egy harmadik helyre (ahova majd egyszer biztosan kap időpontot), és valószínűleg az lesz a nóta vége, hogy Bence kap majd gyógyszert, gondolom nyugtatót…

 

Elnézést a pontatlanságért, igazából nem tudom, hogy az óvónő egyáltalán tudja-e pontosan, hogy milyen utat fog végigjárni a gyerek, de az eredményt illetően mintha egy „jól bevált” sémát adott volna elő.

 

Itt tartunk, ha egy gyereket bántalmaznak, és végre beindul a gépezet, akkor az csak bedarálja. És persze mindehhez kb egy év kell, mert persze minden olajozottan működik, és mindenki azon van, hogy mielőbb segítsen szegény kisfiún, és még véletlenül sem úgy kezelik, mint egy papíron létező problémát.

 

Közben Bence tovább aprítja a citromsárga csoport kis tagjait, néha az óvónőknek is odavág egyet-kettőt, anyu közben hormonkezelésre jár, hogy legyen kistesó, és őt még véletlenül sem kezeli egy pszichológus sem…

 

Amikor csak alkalmam van, megpróbálok Bence felé közeledni. Úgy issza minden szavam, látszik, hogy nem sok jót kap sem otthon, sem máshol. Megkértem, ne bántsa a fiamat, legyen inkább a barátja. Közben fogtam a kezét, és néztem, pont akkora, mint a nagyé, ő is egy ugyan olyan kisfiú, mint az enyém, egy érzékeny, ártatlan kis ember. Majdnem sírtam.

Két nap múlva meg lelökte a fiamat a vonatos mászókáról, nem is tudom mire számítottam.

 

Most nyári szünet van, nem is fogom vinni szeptemberig a nagyot oviba, szükségem van erre a szünetre nekem is, mert mit tagadjam, megviselnek érzelmileg ezek a dolgok. Aztán hogy hol folytatjuk, hol lesz nagycsoportos, még nem tudom, nem akarok még dönteni semmiben, nem lenne objektív alapja, és még sok minden történhet is őszig.

 

Bencével kapcsolatos fejleményekről természetesen be fogok számolni, amint lesznek.