Nagyon sok gyereknél előfordul, hogy szinte minden éjszaka felébred. Ez 3 és 8 éves kor között teljesen természetes, nem magatartászavar. Sok minden lehet e mögött. Van, hogy egyszerűen csak a szülő testi közelségére, az az nyújtotta biztonságra vágyik a gyerek. Persze nem mindenki örül egy az éjszaka közepén közéjük furakodó gyereknek, és vannak gyerekek, akikkel szinte lehetetlen együtt aludni. Mégis hosszútávon jobban járunk, ha engedünk és megoldást keresünk arra, hogy a gyermek igénye ki legyen elégítve és mi is jól érezzük magunkat. Vannak családok, ahol egy matrac a földön, vagy egy az ágy mellé tolt heverő hoz megoldást. A gyerekek 7-8 éves koruk körül egyre kevesebbszer ébrednek fel és bújnak szüleik közé. Tehát önmagában az ébredés még nem jelent semmi rosszat.

 

Van, hogy a nappal ért hatások következtében rossz álomból riad fel a kisgyerek. Az álomképek szimbolikusan tükrözik a megélt dolgokat, és magát az álmot is el tudja mesélni a kisgyerek. Ezek az ébredések az éjszaka második felében szoktak előfordulni.

 

Van azonban egy igen speciális alvászavar, mely igazán drámai tünetekkel jár. Ez a pavor nocturnus, az éjszakai felriadás. A kisgyerek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, nagyra nyitja a szemeit és hangosan, sikítva kiabál. Felgyorsul a szívverése, remeg, izzad. A sikítás után sírás következik, a szülő bármit tesz, nem tudja megvigasztalni. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. Amikor a roham elmúlik (lehet 15 perc is), akkor szépen visszaalszik, és másnap nem is emlékszik semmire.

 

Leginkább az különbözteti meg a rossz álmok okozta felriadásoktól, hogy a pavor rendszerint éjfél előtt jelentkezik, a mély alvásszakaszban. Ebben az alvásszakaszban nincsenek álomképek, azok a későbbi, felületes alvásszakaszban jelentkeznek. Így logikus, hogy a gyerek nem is tud semmi rossz álomról bezámolni.

 

Mit tehetünk? Mik lehetnek a kiváltó okok?

Kerüljük az olyan délutáni és esti tevékenységeket, melyek nagyon kifárasztják a kisgyereket. A kimerültség meghosszabbítja a mélyalvás szakaszát, így nő az éjszakai roham valószínűsége is.

Fontos, hogy időben kerüljön ágyba a gyerek. A szeparációs szorongását csökkenthetjük pl ha odafigyelünk az ébrenlét és alvás átmenetére. Hiszen egy óvodás kisgyerek már nem cumizik, nem szopik este, de még kicsi ahhoz, hogy az ágyban olvasson egy kicsit elalvás előtt, ezért nagyon fontos az esti mese, a szülővel való esti összebújás.

A pavor sokszor együtt jár az alvajárással is. Ezeknek a gyerekeknek a felmenői között többen is vannak, akik gyerekként küzdöttek az éjszakai felriadással vagy az alvajárással.

A felriadáskor nem tehetünk mást, mint a gyerek mellett vagyunk, öleljük, és várjuk, hogy elmúljon a roham. Az ébresztgetés hasztalan, a roham végén a kicsi szépen alszik tovább. Tehát nincs más dolgunk, mint kitartani, a serdülőkor végére rendszerint megszűnik ez a fajta alvászavar.

Illetve ha túl sűrűn jelentkezik, akkor érdemes gégeszakorvossal kivizsgáltatni, ugyanis az egyik kiváltó ok lehet a megduzzadt orrmandula okozta fulladásélmény is. De az is lehet, hogy a háttérben lelki okok állnak, pszichológiai kiváltó okok jellemzően az erős szorongás és a depresszió, ha a szülő erre gyanakszik, érdemes pszichológushoz (vagy kineziológushoz, ki mit szeret) vinni a gyereket.