Amikor első fiammal voltam terhes folyton a kismama magazinokat bújtam. Sőt teherbeesés előtt már alig vártam, hogy kezemben legyen a pozitív teszt és ezzel mintegy feljogosítva rá, berobbanjak egy újságoshoz és megszerezzem az összes szaklapot. Kár volt már tudom, sokat nem tanultam belőlük, sőt, több lett az elvárásom a saját terhességemmel, szülésemmel kapcsolatban mint az egészséges, de ez egy másik téma is lehetne.

 

Szóval szorgalmasan tanulmányoztam ezeket az újságokat, és persze ezekben a csapból is az folyik, hogy ha a baba eléri a hat hónapos kort, akkor elkezdhető a hozzátáplálás, nem, nem elválasztás, hozzátáplálás. Így javasolja a WHO. Most őszintén nem mindegy, hogy nevezzük? Elkezd enni napi pár kanál almát vagy amit jónak látunk, a vége úgy is az lesz akárhogy nevezem. Egészséges gyerek előbb utóbb lecseréli az anyját mint táplálékforrást. Na mindegy.

 

Amúgy a védőnő és a gyerekorvos is ezt javasolta természetesen. Én meg felháborodva olvastam egyes bébiétel tájékoztatókon, hogy ajánlott 4 hónapos kortól. 4 hónaposan? Hát tönkreteszik azt a szerencsétlen gyereket!!! Nem szabad, csak 6 hónaposan! Borzalom!!!

 

Aztán megszületett a fiam, szopizott ahogy illik, majd elhagytuk a 3 hónapos fordulót is, a gyereknek megugrott az étvágya, alig győztem tejjel (utólag azt mondom: első jel). Homeós bogyó hozta a megoldást, ismét volt tej bőven, éljen, hurrá. Elértük a 3,5 hónapos kort. Gyereknek megindult a hasa, anyatejes babáknál a klasszikus sárga trutyi helyett zöld trutyi és minden pelusban. Persze mellé ment még a tekergés, nyihegés, nem volt jól a gyerek (utólag azt mondom: második jel).

Orvoshoz el, gyerek jól van, de biztosan éhes. Hiszen van tejem! Nem, köszönjük nem kell tápszer (utólag azt mondom: harmadik jel). És tényleg, sok tejem volt. Arra nem is gondoltam, hogy nem a mennyiséggel, hanem a tartalommal van a gond.

Két hét szenvedés után eljutottunk a Madarász utcai gasztroenterológiára. Doktornő megtapintotta a fiam hasát:

-Refluxos - mi van? – Anyuka hagyja abba a szoptatást, adjon neki ilyen olyan pépet.

-Na ne, ez hülyeség. Az én fiam nem refluxos, még büfizni se nagyon büfizett, nem hogy bukni.

Át a SOTE-ra.

Doktor bácsi megtapintja a fiam hasát:

-Semmi baja.

-De sír, mert kínozza a hasmars.

-Az nem baj. Hat hónapig kizárólag szoptassa anyuka.

Fosson ő még két hónapot. Itt se lettem okosabb.

El a kedvenc természetgyógyászunkhoz (róla még sokat fogok írni).

-Ez a gyerek éhes.

-Éhes? (leesett végre)

Most sokan kiröhögnek majd ha leírom mi jött ezután, de üsse kő. A doki kirohant az ingájával (hihi) a kisboltba, majd visszatért egy adag répapürével és egy adag kelbimbó bárányhússal és rizzsel menüvel. Igen, ez nem éppen a hozzátáplálás kezdeti szabályainak megfelelő választás volt, de akkor már sejtettem, hogy nem úgy van az ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva.

 

Elkezdtük napi egyszer etetni ezekkel, majd lassan bővítettünk is, persze a tünetek megszűntek, a gyerek ismét kiegyensúlyozott lett, mi is. A kelbimbós manyung nagy kedvence volt még sokáig, sajnos mára megszüntették.

 

Levontam a következtetést. A gyerekek mint minden másban, ebbe sem egyformák. Inkább figyeljünk a jelzéseikre és reagáljunk az igényeikre. Van olyan kisbaba akinek hat hónaposan sem kell még a kaja, van amelyik már három hónaposan elkezdené a kóstolgatást. Azt gondolom, ha ezt az igényét kielégítjük és megkínáljuk napi egyszer valamivel, abból hatalmas galiba nem lesz. Az anyatej ugyan úgy bejut a szervezetébe, csak napi kb 1-1,5 decivel kevesebb. A többi viszont megteszi jótékony hatását, egy kis zöldségtől vagy gyümölcstől meg maximum elégedett lesz a babánk. Lehet, hogy az is számít, hogy melyik gyerek milyen súllyal születik és utána milyen ütemben gyarapodik. Nekem mindkétszer 3,6 kilós fiaim születtek, és irdatlan ütemben nőttek.

 

Most a kicsinél résen voltunk. Három hónaposan (6,2kg) már kinézte a szánkból az ennivalót. Amikor 3,5 hónaposan először a testvére odatartott neki egy almát, lelkesen cuppogott. Azóta ha kanalat lát majd kiugrik a hordozójából. Még nem eszik sokat, de szemmel láthatóan igényli a hozzátáplálást, és ezt a gyarapodása is igazolja. Ahogy a testvérének, neki is lassult a súlynövekedése, és megindult a hasa. Most négy hónapos elégedett, kiegyensúlyozott kis hurka.