Valahogy megérzem a dolgokat. Vagy hívjam ezt csak úgy, hogy jobban figyelek a megérzéseimre és tulajdonképpen mindannyian így működünk? Ez most mindegy is.
Sokat gondolkoztam mi legyen az első cikk a blogon, ötletem ezer lenne, de kellett egy első. Aztán az élet megoldotta. Barátnőm kisbabát vár, én meg olyan boldog vagyok, hogy leírni sem tudom. Mindig olyan remek hír amikor egy kisbaba érkezéséről hallok. Egy új élet, egy új egyéniség, egy új sors… egy csoda. Valószínű én még mindig a rózsaszín ködön keresztül szemlélem ezt, de szerintem akik már átélhették ezt a csodát sokan maradtak ezzel így.
Az érdekes a dologban, hogy tudtam. Valahol mélyen már tudtam azelőtt hogy felhívott volna. És így volt ez majdnem négy éve egy másik barátnőmnél és unokatesómnál is. Elkezdek sokat gondolni az illetőre, többször is eszembe jut, hogy fel kéne hívni stb. Aztán megcsörren a telefon és én már tudom is, érzem.
-Na, mit gondolsz, hol voltam? – kérdezi barátnőm, aki gondolom kb két hete ezt a mondatot fogalmazta magában.
-Nőgyógyásznál – lövöm le a poént. Szegény :(
-Ultrahangon – kapom a választ. Az akkor hat hetes kis babszem ma már komoly három éves óvodás.
Unokatesómnál szintén. Csak pittyegett a telefonom, látom sms tőle. Nem szokott írni, egyből tudtam.
És most ismét :) Olyan klassz dolog babát várni, egy kisbabánál nincs is nagyobb csoda!
Éljenek a kismamák!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zimme-zum.blog.hu/api/trackback/id/tr361546620
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek