Sástón bármilyen hihetetlen, de van egy szép nagy tó, sőt, ez az ország legmagasabban fekvő ( 536 m) természetes tava. Lehet csónakázni, zseb pecázni, vadkacsát etetni. Van mellette egy hatalmas rét, itt szintén el lehet tölteni egy egész napot is akár, bográcsozva, szaladgálva.
Sástón is van kilátó, egy üzemképtelen fúrótoronyból lett átalakítva, 53 méter magas, aki bátor és kicsit sem tériszonyos, ellenben velem, az ne hagyja ki, a panoráma gyönyörű fentről, bár én csak képekről láttam :)
Ha kicsit tovább megyünk a 24-es út mentén, eljutunk a néhai sástói kőbánya területére, ami most az
Oxigén Adrenalin Parknak ad otthont. Érdemes ide is eljönni, a kicsiknek van kisállatsimogató, játszótér, légvár, játszóház, és akicsit bátrabbaknak gyermek kalandpark. A bobba is beülhetnek a szüleikkel együtt.
Felnőtteknek, főleg az adrenalint kedvelőknek meg igazán széles a paletta: bobpálya, canopy, erdei kalandpark, eurobungy, függőhíd, mászófal, quad pálya, átfordulós hinta, erdei labirintus, óriás hinta.
Számtalan túraútvonal található a Mátrában, szebbnél szebb kis településekkel van tele, és télen ha hó is esik, akkor síelni is lehet, de kisgyerekeseknek több programlehetőség nagyon nincs. Így a folytatásban majd Gyöngyösről mutatok be pár általunk kedvelt programot.
Bárcsak jó hírekkel szolgálhatnék, de nem. Már abban sem vagyok biztos, hogy lehet ennek happy end a vége.
A sztori ott ért véget, hogy én jeleztem az oviban, hogy miket hallottam Bencéék családi életéről, és ők ezt továbbították a Gyermekjóléti Szolgálatnak.
Pár napja érdeklődtem az óvónőnél, hogy mi a helyzet, mire lehet számítani. Hát elkeserítő. Bencét a helyi illetékes pszichológus meg fogja nézni (majd ha kap időpontot) és az biztosan elküldi Egerbe a megyei illetékes pszichológushoz (majd ha oda is kap időpontot), mert csak neki van joga beutalni egy harmadik helyre (ahova majd egyszer biztosan kap időpontot), és valószínűleg az lesz a nóta vége, hogy Bence kap majd gyógyszert, gondolom nyugtatót…
Elnézést a pontatlanságért, igazából nem tudom, hogy az óvónő egyáltalán tudja-e pontosan, hogy milyen utat fog végigjárni a gyerek, de az eredményt illetően mintha egy „jól bevált” sémát adott volna elő.
Itt tartunk, ha egy gyereket bántalmaznak, és végre beindul a gépezet, akkor az csak bedarálja. És persze mindehhez kb egy év kell, mert persze minden olajozottan működik, és mindenki azon van, hogy mielőbb segítsen szegény kisfiún, és még véletlenül sem úgy kezelik, mint egy papíron létező problémát.
Közben Bence tovább aprítja a citromsárga csoport kis tagjait, néha az óvónőknek is odavág egyet-kettőt, anyu közben hormonkezelésre jár, hogy legyen kistesó, és őt még véletlenül sem kezeli egy pszichológus sem…
Amikor csak alkalmam van, megpróbálok Bence felé közeledni. Úgy issza minden szavam, látszik, hogy nem sok jót kap sem otthon, sem máshol. Megkértem, ne bántsa a fiamat, legyen inkább a barátja. Közben fogtam a kezét, és néztem, pont akkora, mint a nagyé, ő is egy ugyan olyan kisfiú, mint az enyém, egy érzékeny, ártatlan kis ember. Majdnem sírtam.
Két nap múlva meg lelökte a fiamat a vonatos mászókáról, nem is tudom mire számítottam.
Most nyári szünet van, nem is fogom vinni szeptemberig a nagyot oviba, szükségem van erre a szünetre nekem is, mert mit tagadjam, megviselnek érzelmileg ezek a dolgok. Aztán hogy hol folytatjuk, hol lesz nagycsoportos, még nem tudom, nem akarok még dönteni semmiben, nem lenne objektív alapja, és még sok minden történhet is őszig.
Bencével kapcsolatos fejleményekről természetesen be fogok számolni, amint lesznek.
Délelőtt van, Apa kitalál egy klassz programot. Hurrá! Induljunk. Apa elszalad elintézni valamit, addig én összekapom az aprónépet.
Gyorsan megetetem a kicsit, közben a nagy extra lassan nyammogja a gyümölcsét. Már előre pörög az agyam, miket kell még bepakolnom, mit ne felejtsek el. Oké, gyerek megtömve, gyerünk le a szőnyegre, sürgetem a nagyot, közben elkezdek cikázni a házban. Táska, kell egy táska, hurrá, megvan. Kell pelenka, kell popsitörlő, kell krém, alátét, váltás ruha. Milyen váltás ruha, milyen idő van? Aha, meleg, oké, akkor rövidgatyás. De mi lesz, ha elromlik az idő, teszek be hosszút is. Na meg naptejet, mert mi van, ha mégsem. Még egy kis pelenka, mert mi van, ha most jön a rá a cifra a legényre. Zokni, az is kell, sapka, előke. Kaja! Mit is vigyek neki enni… Kanál, innivaló, cumisüveg elmos, feltölt, bepakol. Előke, előke, hol van egy előke. Közben egy gyors pillantás a szekrényem felé, mi a fenét vegyek fel? Na mindegy, rohanás, mit adjak a nagyra? A nagy csupa piros folt az epertől, akkor előbb megsikálom, közben a kicsi nyíg, kezd fáradni? Vagy csak büdös a lelkem? Gyerünk fiam, öltözz fel egyedül, meg kell néznem az öcsédet. Persze hogy büdös, akkor csere, ez úgy is kell még start előtt. Akkor már fel is öltözünk, valami vagány cucc kell, meg is van.
- Nem tudom felvenni a zoknim!
- Mindjárt segítek, most épp az öcsédet próbálom felöltöztetni – aki közben szökik.
- De nem tudom felvenni egyedül!
- Mindjárt segítek!
Kicsi kész, nagy zoknija sikeresen felkerült.
- De én nem ezt a pólót akarom, másikat.
- Oké, válassz egy másikat – tárom ki a szekrényajtót.
-A pókembereset akarom.
- Ám legyen.
Nagy is kész, hurrá. De mi a fenét vegyek fel? Meg aztán hol is tartottam? Ja igen, cumi, tartalék cumi, cumilánc. Pár játék. Jaj, a nagynak is üdítő, ja meg akkor már nekünk is. Kell még egy táska. De mit vegyek fel???
Majd fogmosás közben kitalálom.
Még mindig bugyiban rohangálok, pakolok ki a babakocsi aljából. Kocsi összecsuk. Takaró! Azért beteszek egy takarót. Táskák az ajtóba készítve. Kicsi lehányta magát, de jó, akkor csere. Nagy veszi a szandálját. Jön apa. Én még mindig bugyiban. Apa a megtestesült nyugalom.
- Fiam, miért ebben a pólóban jössz? Miért nem az újban?
- ÁÁÁÁÁÁ!
- Anya, nem ebben akarok, az újban!
- Jó a pókemberes!
- De én az újban akarok!
- Kössz Apa!
Kicsi kész, Apának lepasszol, nagyról póló le, póló fel. Apa kocsiba bepakol, gyerekeket beköt, én gatyába beleugrok, kell egy póló! Ez jó lesz!
Zsepi, telefon, rágó, kulcs. Kulcs, kulcs, kulcs. Megvan. Benyit a nagy.
- Pisilni kell.
Szandál le, pisilés, kézmosás, szandál fel.
- Nyomás fiam, vissza kocsiba.
Papucs, futás. Kocsiba beülök, kocsiból kiszállok. Vissza, pénztárca. Jó, ez is megvan. Induljunk.
- Anya, tedd be a Minden állomást!
- ÁÁÁÁÁ. Máris.
Kocsiból ki, kulcs elő, ajtó feltép, berohanok, megvan a cd is. Hurrá. Indulhatunk.
Hova megyünk? Hát csak ide a mellettünk lévő városba, 10 percre a házunktól :)
Ez egy lopott cikk, de annyira tetszik, hogy meg kellett osztanom veletek is. Itt olvastam.
Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet. A kérdésekre adott válaszok mélysége és komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.
"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már előrehajolni,hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."
Rebeka - 8 éves
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved."
Zsolti - 4 éves
"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."
Karesz - 5 éves
"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te kérnél az övéből."
Kriszti - 6 éves
"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."
Teri - 4 éves
"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a biztonság kedvéért, hogy ellenőrizze, hogy biztosan finom-e."
Dani - 7 éves
"A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak."
Emília - 8 éves
"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok csomagolását, akkor lehet meghallani."
Robi - 7 éves
"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."
Nikolett - 6 éves
"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."
Nóri - 7 éves
"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."
Tomi - 6 éves
"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott.Ezután már nem féltem."
Csilla - 8 éves
"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt elalszom."
Klári - 6 éves
"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."
Eszter - 5 éves
"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal helyesebb, mint Robert Redford."
Krisztián - 7 éves
"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele."
Marika- 4 éves
"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni."
Laura - 4 éves
"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."
Judit - 7 éves
"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan."
Márk - 6 éves
"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik."
Júlia - 8 éves
Nem is olyan régen tette fel unokatesóm ezt a kérdést. Én meg megdöbbentem, hogy nem is tudok rá válaszolni, bár az tény, hogy nagyon szerettem terhes lenni és szülni, babázni meg pláne nagyon jó! De miért is? Megpróbálok válaszolni.
Jó volt érezni, hogy velem van a gyerekem, hogy általam létezik, hogy fejlődik. Minden pillanatomat átjárta az az érzés, hogy nem vagyok egyedül, sőt, hamarosan újabb gyerekkel bővül a világ, és ebben nekem nagyon fontos szerepem van. Jó volt tudni, hogy éppen alszik, vagy forgolódik valaki a hasamban, és nagyon jó volt sejteni, hogy ez a valaki milyen emberke lesz.
A fogantatás, a magzat fejlődése egy csoda, és ebben részt venni a világ egyik legjobb dolga.
A terhesség alatt tanultam meg odafigyelni a testem jelzéseire, sőt, igazán ekkor ismertem meg a saját testemet is, én ezt is a terhességtől kaptam.
A terhesség sok kellemetlen tünettel is jár, de rajtunk múlik, hogy átadjuk-e magunkat ezeknek, vagy legyintünk, és inkább boldogan viseljük az egészet. Persze így utólag ez nagyon egyszerű, de tény, hogy mondjuk az utolsó hetekben az ember már szabadulna a nagy hasától. De nem hiszem, hogy ilyenkor magát a terhességet unjuk, szerintem csak erre fogjuk. Inkább az izgalom, az előttünk álló szülés, és a nagy találkozás az ami miatt sürgetné az ember – ha lehetne.
Én a nagy hasat is szerettem, sőt, csak azt szerettem igazán. Bár a mozgásom koránt sem volt kecses, az alakom meg… hagyjuk, fujtattam mint egy asztmás víziló, és kétszer annyit ettem mint a férjem. Mégis, imádtam ezt a korszakot, én jól szórakoztam ezeken a dolgokon. Na meg mikor tolhatok be megint annyi sütit egyszerre bűntudat nélkül, mint terhesen?
Az emberek többsége extrán kedves, extrán udvarias a kismamával, még soha annyi érdeklődést nem kaptam mint a terhességeim alatt. Ki ne szeretné, ha figyelmesek vele?
Egyszóval terhesnek lenni kiváltságos dolog.
És mi a legjobb az egészben? Hát a gyereked a végén.
Ott van, pont olyan amilyennek szeretted volna. A semmiből érkezett, tökéletes, a tiéd, a te felelősséged. Benne vagy te is és mindenki akit szeretsz, mégis egy külön élet, egy egész sors. Mostantól létezik és te hívtad ide a pároddal, általatok létezhet. Önzetlenül és feltétel nélkül fogjátok egymást szeretni amíg csak éltek.
Kell ennél több?
Azt hiszem ennyi.
Utolsó kommentek