Éjszaka remek gondolataim támadnak. Ha már nem alhatok, legalább hasznosan töltöm az időt :) . Az éjszakai szoptatás újabb előnye, tessék.

Minden családnál beüt néha a kaki. Még a legjobb gyerek is elromlik időnként. Aztán vannak, akik sűrűbben és keményebben. Nos, nekem ismét ilyen gyereket dobott a gép. Nem az első éjszakai nehézséggel birkóztunk meg a napokban.

Először volt az első ébredésnél nem tudok visszaaludni, de megoldottuk. Majd következett a sosem tudok elaludni, mert annyira nézek, de ezen is túljutottunk. Aztán jöttek az átdumált éjszakák, mert nappal nincs elég idő kifejezni magam… És most fogzik a legény.

 

Egyszer egy blogon egy anyuka írta amikor kétségbeesetten panaszkodtam tán éppen az éjszakai szövegelésről, hogy minden szar éppen addig tart ameddig bírjuk. Amikor már meghülyülnénk, akkor elmúlik, megoldódik. Nem a legszebb megfogalmazás, de kétségtelenül igaz.

Sokszor átéltem ezt már mind a két gyerekkel. Sokszor tartottam már ott, hogy bizony nem bírom tovább, most már én is elkezdek ordítani a gyerekkel együtt. Vagy hogy letolom másnap a védőnőnek, hogy keressen neki más balekot, vagy odaadom az első embernek aki becsönget, vagy csak simán kiteszem a körtefa alá. Aztán mégis maradhattak. Mert ilyenkor, ezeken a holtpontokon, valami átsuhan, és minden kisimul, mintha újratöltődnék, maximumra. Azt nem mondom, hogy ez mindig ilyen szépen zajlik, van, hogy lenyomok egy kisebb hisztit, panaszkodok egy keveset valakinek. Ember vagyok na (temperamentumos gyerekek temperamentumos anyja).

 

Tehát nemrég estünk túl az ordibálós fogzás első három napján. A harmadik napra az egész család kikakukkolt. És akkor este, amikor kb ötödször altattam vissza a síró gyereket, arra gondoltam, hogy vajon honnan jön ez az energia? Hogy vagyok képes még mindig nyugodt és megértő maradni, hiszen a lelkem kiteszem, mégis kb hatástalan. Ennyi energiát adna egy kisbaba? Mázlisták az embergyerekek, mert elbűvölik a szüleiket, így azok tényleg mindenre képesek és aztán ezt mind még meg is bocsájtják nekik. Pedig de nehéz ez! Néha nagyon nehéz, hogy ne pattanjon el a húr, hogy észnél maradjunk, mert nem minket szekál a gyerek, nem csak azért megy a műsor, hogy minket kínozzon. És mégis sikerül, mert meg kell érteni őket, ha nem is tudjuk éppen miért teszi amit tesz, akkor is reagálni kell rá.

Úgyhogy kitartás sorstársaim, minden szar (bocs) elmúlik egyszer :)