Itt a jó idő, így mi sem sokat tétlenkedünk, gyakran kimozdulunk itthonról. Bár sokat szoktam szidni a helyet ahol lakunk, és tény, hogy lehet is, azért arról nem szabad elfeledkezni, hogy Magyarország egyik legszebb helye.

 

 

Nem is olyan régen gondoltam egyet és nem vittem a nagyot oviba, inkább felmentünk kisvonattal Mátrafüredre, és remekül szórakoztunk a jó levegőn. Ekkor jött az ötlet, hogy írni fogok erről is, illetve helyi lehetőségekről kisgyerekeseknek. Elsőként álljon itt pár remek program – a teljesség igénye nélkül -, ami már a totyogó korúakat is leköti.

 

Mátrafüred Gyöngyös fölött helyezkedik el 320-390 méteres magasságban, ez már javában a Mátra maga, jó levegő, hatalmas fák, kezdődik a vadon. Viszont érdemes beiktatni előtte még egy állomást. Ha megtehetjük, hagyjuk a kocsit Gyöngyösön és döcögjünk fel a Kisvonattal. Menetrend itt. Ez igazán szórakoztató, a gyerekek imádják a barátságos kis vonatot. Nyáron van egy teljesen nyitott kocsi is, az az igazi extázis :) . A vonat az autóút mellett halad többnyire, az autósok szívesen dudálnak a gyerekeknek, azok meg lelkesen integetnek. Ez már önmagában is remek élmény egy kicsinek, de azért van még mit csodálni Mátrafüreden is. Ha megérkezett a vonat nem érdemes sietni, ajánlott végignézni ahogy a mozdony átáll a vagonok elé.

 

Mátrafüreden több klassz lehetőség is kínálkozik a gyerekeknek a palacsintaevésen túl. Az első a Bene patak hűs partja. Itt tényleg hűvös van. A patak hatalmas kövek között csordogál, amiken át is lehet mászni, ez úgy vonzza a gyerekeket, mint a mágnes a vasat (gumicsizma és egy váltás ruha azért nem árthat). Itt van néhány tűzrakóhely, lehet nyársalni, vagy bármit. Innen több túraút is indul az erdőbe.

 

Egy másik lehetőség a Kozmáry kilátó. Nem magas, kőből van, így a tériszonyosok és a kicsik is biztonsággal használhatják. A gyerekek szeretik, mert olyan, mint egy minivár, az erdőben van, szóval csupa izgalom. Innen indul egy túraút, amit nagyobbacskákkal, vagy esetleg akisebbeket háton hordozva érdemes bevállalni. Nem túl hosszú, és a végén ott van Sástó (erről több infó később).

 

Mivel ez kisgyerekeseknek íródott, meg kell említenem a Mátrafüredi játszóteret is. Tudom, játszótér mindenhol van, de ez egy szuper játszótér, tiszta a homok, és amúgy is, gyerekprogramról regélek, szóval nem szabad kihagyni.

 

Aki megéhezik és nem akar saját maga tüzeskedni a Bene patak partján, az sok étteremből választhat, de a büfésoron is megtalál mindent ami jó :) Akik több napra érkeznek a Mátrába, jól döntenek, ha szállást is itt választanak, van bőven. A Mátrában található települések közül talán itt van a legnagyobb élet, és Gyöngyös is közel van, kb 5 km, ráadásul ezt a távolságot bicikli úton is megtehetjük.

 

Folyt. köv.

Az én nagy kedvencem.

A Mei Tai (ejtsd: méj táj) kínai eredetű babahordozó eszköz. Magyarországon kötős kengurunak is nevezik, bár korántsem az.  Egy négyszögletű, többrétegű, erős vászonból készített body-ból és négy pántból áll.

 

A body rész lehet egyszerű téglalap formájú, vagy felfelé/lefelé bővülő, lekerekített ívelt fejrészű, vagy egyenes, esetleg kapucnis is. A body-k hossza és szélessége is típusonként eltérő. Ami fontos, hogy az alsó rész legalább 35-40 cm széles legyen, hogy a baba megfelelő terpesztartása biztosítva legyen. A felső vállpántok többnyire 160-200 cm hosszúak és 8-10 cm szélesek. Az alsó derékpántok 70-100 cm hosszúak, és szintén 8-10 cm szélesek. Vannak olyan típusok, amiknél a vállpántok párnázottak, de olyan is, ahol az alsó pántok is. Ez szerintem annyira nem fontos, ugyanis a derékrészre minimális súly nehezedik a hordozáskor, de a vállrésznél kétségtelenül nagyon jó.

 

Az ívelt fejrészű mei tai magasabb és önmagában is biztosítja a megfelelő fejtámaszt, még nagyobb babák esetében is, míg ezt a kapucnis mei tai -jal csak a kapucni felcsatolásával érhetjük el. Nekem személy szerint nem tetszik a kapucnis változat, de a funkcióját tekintve nagyon jó.

 

Mint minden hordozónál, itt is nagyon fontos a hordozó anyaga. Erős, vastag, természetes anyagból legyen, a gyerekek szeretik rágicsálni, így fontos, hogy megbízható forrásból vásároljunk, hogy ne legyen semmi káros az anyag színezésében. A Mei Tai külseje lehet bármilyen dekoratív anyag, de a pántok és a belseje semmiképpen se legyen csúszós.

 

Ha télen fázna benne a pici, lehet kapni hozzá kapucnis takarót. Kisebbeknek, kb 6 hós korig szűkítő is van hozzá (külön kell rendelni), ez egy sima pánt, amit rá kell húzni, és aszerint állítani, hogy a Mei Tai széle pont a térdénél legyen a babának. Újszülött babákat behajtott lábakkal, békában szokták beletenni, ekkor a hátukon megy keresztbe a pánt. Ezt a béka tartást az én gyerekem nem tolerálta, de minden gyerek más. Az én tapasztalatom, hogy olyan 3-4 hós korig jobban elvolt a fiam a kendőben, azután viszont már csak a Mei Taiban.

 

A Mei Tai előnye, hogy nagyon egyszerű a használata, viszonylag gyorsan magunkra kaphatjuk vele a gyerkőcöt. Elől, hátul és csípőn is hordozhatjuk benne az akár 15 kilós csöppséget is. Nagy előnye még, hogy sokkal kevesebb anyagot kell magunkra és a babára tekerni, mint a kendőnél.

 

Képes segítség a megkötésekről Kozy oldalán.

Videó az elől hordozáshoz itt.

Videó a háton hordozáshoz pedig itt.

 

Megjegyzésnek a saját tapasztalatokból annyit, hogy én a pántokat mindig csomóra, sosem masnira kötöm, nehogy kikötődjenek. Nekem a legstabilabbnak akkor tűnik az egész, amikor a baba popsiján megcsavarom a pántokat a keresztezésnél, ahogy a képen is látszik.

Na persze. Miért is van gondom ezzel a mondattal? Nehéz megmagyarázni. Talán mert két fiam van, így elég sűrűn hallottam már. Mert valamiért az öreg nénik, és még sokan mások is, úgy gondolják, hogy én biztosan egy kislánynak jobban örültem volna. Pedig nem, de mindegy.

 

Amikor megszületett a nagy, akkor sokan kérdezték, hogy kislány? Mondtam, hogy nem, fiú. A válasz: pedig olyan szép, de mindegy, csak egészséges legyen.

Nos, én olyan ember vagyok, akinek fontosak a szavak, nem tudok csak úgy átsiklani felettük. Mire kifundáltam egy frappáns visszavágót erre a béna a mondatra (miért a fiúk maguknál mind rondák?), már nem kérdezte meg senki :(

 

Aztán jött a kicsi. Nála még többször megkaptam, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Ugye két fiú, sehol egy habos babos rózsaszín tündérke, ajjaj, ez borzalom. Pedig én tényleg úgy gondoltam terhesen, hogy ha fiú lesz, akkor nyert ügyem van, azt már ismerem milyen jó, egy gavallér a bátyja, de ha lány, persze az meg azért szuper, mert olyanom még nem volt.  Nade. Jött a mondat: Nahát, kisfiú? Mindegy, csak egészséges legyen. Én hülye meg még magyarázkodtam is, hogy de hát mi nagyon örülünk, hogy az lett, és ha lesz még egy, akkor az is legyen fiú, meg hasonlók, de ezt már nem hallották meg sosem. Aztán feladtam, és megpróbáltam nem figyelni rá. De most, hogy itt a jó idő, és ismét cirkálunk megállás nélkül, és a gyerek ki is látszik a babakocsiból, megint támadnak az öreg nénik, és sajnos én nem bírok ezen tovább lépni.

 

Úgyhogy elkezdtem a gondolatot továbbgörgetni.

 

Vannak, akiknél a fenti mondat koránt sem állja meg a helyét. Valakinek igen is fontos, hogy neki fia vagy lánya szülessen, és nem egy olyan esetről hallottam már, ahol anyuka savanyú arccal tologatja a kis bűnöst, aki mert másnak születni. Ez elsőre igen felháborít, sőt még másodszorra is. Persze az érzéseinken változtatni nem könnyű, viszont a gyerek érzi, hát hogyne érezné, hogy őt nem akarták. Sajnos mindegy, hogy a gyereknek megvan-e mindene, mindegy, hogy a szülők látszólag teljesen normálisan, szeretetben nevelik-e, akkor is ott van leghátul egy érzés, hogy ah, pedig én lányt/fiút akartam, és a kisgyerek ezt érzi. Közelről is láttam ilyet, érezhető a mindennapokon. De! Az anyának sem könnyű, neki is el kell számolnia a saját lelkiismeretével, hát nem irigylem kicsit sem.

 

Azt gondolom megint csak szerencsés vagyok, mivel én kislánynak is éppúgy örültem volna meg fiúnak is, ebben biztos vagyok. Úgyhogy most, hogy jól megcsócsáltam magamnak ezt a hatalmas közhelyet, már nem háborgok, hanem örülök, hogy igen, nekem tényleg mindegy, csak egészséges legyen, és ez így milyen egyszerű, de jó nekem. Nem gyártok frappáns válaszokat, hogy elsüthessem szegény néniknek, inkább csak mosolyogva mondom, hogy bizony, így igaz.

Nagyon sok gyereknél előfordul, hogy szinte minden éjszaka felébred. Ez 3 és 8 éves kor között teljesen természetes, nem magatartászavar. Sok minden lehet e mögött. Van, hogy egyszerűen csak a szülő testi közelségére, az az nyújtotta biztonságra vágyik a gyerek. Persze nem mindenki örül egy az éjszaka közepén közéjük furakodó gyereknek, és vannak gyerekek, akikkel szinte lehetetlen együtt aludni. Mégis hosszútávon jobban járunk, ha engedünk és megoldást keresünk arra, hogy a gyermek igénye ki legyen elégítve és mi is jól érezzük magunkat. Vannak családok, ahol egy matrac a földön, vagy egy az ágy mellé tolt heverő hoz megoldást. A gyerekek 7-8 éves koruk körül egyre kevesebbszer ébrednek fel és bújnak szüleik közé. Tehát önmagában az ébredés még nem jelent semmi rosszat.

 

Van, hogy a nappal ért hatások következtében rossz álomból riad fel a kisgyerek. Az álomképek szimbolikusan tükrözik a megélt dolgokat, és magát az álmot is el tudja mesélni a kisgyerek. Ezek az ébredések az éjszaka második felében szoktak előfordulni.

 

Van azonban egy igen speciális alvászavar, mely igazán drámai tünetekkel jár. Ez a pavor nocturnus, az éjszakai felriadás. A kisgyerek éjfél felé hirtelen felül az ágyában, nagyra nyitja a szemeit és hangosan, sikítva kiabál. Felgyorsul a szívverése, remeg, izzad. A sikítás után sírás következik, a szülő bármit tesz, nem tudja megvigasztalni. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. Amikor a roham elmúlik (lehet 15 perc is), akkor szépen visszaalszik, és másnap nem is emlékszik semmire.

 

Leginkább az különbözteti meg a rossz álmok okozta felriadásoktól, hogy a pavor rendszerint éjfél előtt jelentkezik, a mély alvásszakaszban. Ebben az alvásszakaszban nincsenek álomképek, azok a későbbi, felületes alvásszakaszban jelentkeznek. Így logikus, hogy a gyerek nem is tud semmi rossz álomról bezámolni.

 

Mit tehetünk? Mik lehetnek a kiváltó okok?

Kerüljük az olyan délutáni és esti tevékenységeket, melyek nagyon kifárasztják a kisgyereket. A kimerültség meghosszabbítja a mélyalvás szakaszát, így nő az éjszakai roham valószínűsége is.

Fontos, hogy időben kerüljön ágyba a gyerek. A szeparációs szorongását csökkenthetjük pl ha odafigyelünk az ébrenlét és alvás átmenetére. Hiszen egy óvodás kisgyerek már nem cumizik, nem szopik este, de még kicsi ahhoz, hogy az ágyban olvasson egy kicsit elalvás előtt, ezért nagyon fontos az esti mese, a szülővel való esti összebújás.

A pavor sokszor együtt jár az alvajárással is. Ezeknek a gyerekeknek a felmenői között többen is vannak, akik gyerekként küzdöttek az éjszakai felriadással vagy az alvajárással.

A felriadáskor nem tehetünk mást, mint a gyerek mellett vagyunk, öleljük, és várjuk, hogy elmúljon a roham. Az ébresztgetés hasztalan, a roham végén a kicsi szépen alszik tovább. Tehát nincs más dolgunk, mint kitartani, a serdülőkor végére rendszerint megszűnik ez a fajta alvászavar.

Illetve ha túl sűrűn jelentkezik, akkor érdemes gégeszakorvossal kivizsgáltatni, ugyanis az egyik kiváltó ok lehet a megduzzadt orrmandula okozta fulladásélmény is. De az is lehet, hogy a háttérben lelki okok állnak, pszichológiai kiváltó okok jellemzően az erős szorongás és a depresszió, ha a szülő erre gyanakszik, érdemes pszichológushoz (vagy kineziológushoz, ki mit szeret) vinni a gyereket.

A hordozókendő általában 2-5,5 méter hosszú és kb 60 cm széles. Anyaga lehet sima len vagy rugalmas pamut is. A rugalmas kendő az újszülötteknek jobb, jobban be lehet őket bugyolálni, míg a nagyobbacskák, kb három hónapos kortól, már ezt annyira nem tolerálják, nekik jobb egy sima pamut vagy len.

A rugalmas kendő teherbírása kb. 9 kg, míg a sima kendőké meghaladhatja a 15 kg-ot is.

Nekem egyszerű natúr len kendőm van (ez a nyári hónapokban sem meleg), és bár nem vagyok egy nagy tudor, vagyis nem tudok sok féle megkötési módot, azt amit tudok, azt nagyon szerettük. Így nem is jártam jobban utána, hogy még mi mindent lehet egy kendővel csinálni. Hát most megtettem.

 

Ahogy az előző cikkben is írtam, ez egy roppant praktikus hordozóeszköz szoptatás szempontjából, kényelmesen lehet benne szoptatni bárhol, mégis a kíváncsi szemek elől rejtve marad az akció.

Praktikus olyan szempontból is, hogy elől, háton és csípőn is lehet vele hordozni. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor szinte végig tudjuk benne hordozni a gyerekünket egészen nagyobbacska koráig, csak a megkötési módokat kell megtanulni. És talán ez az egyetlen hátránya, hogy kell egy kis gyakorlás hozzá, hogy kényelmesen, biztonságosan tudjuk magunkra kötni a babát. Na nem kell megijedni, szerintem aki nekilát (először nem egyedül) , talál egy klassz videót hozzá és végigcsinálja kb. háromszor, az utána már biztonsággal magára tudja kötni a gyereket. Persze először még lassabban és kicsikét jobban izgulva, de később már hipp hopp magunkra tudjuk tekerni vele a gyerkőcöt.

 

Íme némi segítség:

 

A mamami oldalán találtok egy cikket, ahol a megkötési módokat foglalják össze több nyelven is. Az elnevezések alapján könnyen rá lehet keresni videós vagy képes leírásokra is akár külföldi oldalakon.

 

És itt egy videó újszülött hordozásához rugalmas kendőben.

 

További hasznos infókat találtok még a mamai fórumán.

 

Az interneten széles a kínálat, több helyen is meg lehet venni, az árak egészen eltérőek lehetnek, már 6000 Ft-ért is lehet kapni, de láttam 20 000-ért is.

Amire nem árt figyelni, az a kendő anyaga. Nem mindegy, hogy rugalmasat vesz-e az ember lánya, vagy sem, és ha már a kényelemről van szó, természetesen csak semmi műszál :)

 

Folyt.köv.