Mindig melegséggel tölt el amikor úgy igazán betekintést nyerhetek abba, hogy hogyan is működik egy kisgyerek vagy épp egy kisbaba. Bár sosem csináltam népünnepélyt egy-egy újabb fogból, vagy hasonlóból, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek teljesen hidegen hagynak, hiszen legbelül azért csak megdobban az anyai szív, és csak nyugtázom én is, mint mindenki más, hogy lám, ismét közelebb került a fejlődésének következő lépcsőfokához, és már megint eggyel messzebbre a kisbabaságtól.

 

Éppen így volt ez nem is olyan rég, amikor is a kicsit fürdettem, és végre valahára elkezdett pacsálni a kádban. Úszó családhoz híven (bár én a szárazföldi szurkolást képviselem ebben a dalban) minden vízhez kapcsolódó esemény nagy eseménynek számít nálunk, pláne az első lábtempók. De ezek a lábtempók nem csak úgy a semmiből jöttek, részese lehettem azoknak a pillanatoknak, amikor megszülettek.

Aki gyermektelen, bár lehet hogy az is aki szülő, most lehet, hogy értetlenül nézi a monitort, és nem érti, hogy hogy tudok én annyira odalenni ezért az egyszerű alap tevékenységért, pláne még írni is róla. De ez van, most elkapott az érzelmi gépszíj.

 

Szóval tartom a karomban a kis puhatestűt, aki elégedetten pöffeszkedik a habokban, majd ahogy szokta, elkezdi a kis hurkalábait a hasához húzogatni, gondolom arra hajt, hogy egyszer csak sikerül a szájába csempészni egyet belőle, de ez még odébb lesz, én látom.

Egy-egy ilyen kimerítő próbálkozás után visszacsattannak a lábacskák a vízbe. Ez már sokszor megesett, de most, most láttam, hogy felcsillan a kis szempár. „Hohó! Ez fröcskölt!” Majd némi csücsörítve gondolkodás után láb felhúz és vízbe visszacsap. Szemöldök felszalad. „Ezt lehet, hogy én csináltam!” Csücsörítés, láb megint felhúz, majd visszacsap. Értelem megcsillan. „Ezt ÉN csináltam!” Fogatlan vigyor. És a fürdő berendezése megszűnt száraznak lenni.

Napok teltek el, és én még mindig a hatása alatt vagyok ezeknek a pillanatoknak.

 

Akinek van gyereke, tudja: más, mint a felnőtteké.

Dr. William Sears Éjszakai gondoskodás című könyvében részletesen bemutatja a kicsik alvási fázisait és szakaszait, így is megkönnyítve a szülőknek a kisbabájuk megértését.

 

Az alvásnak két fő fázisát különböztetjük meg: az aktív (REM) és a nyugodt alvást. Az alvás során négy fázison keresztül jutunk a nyugodt alvási fázisokba. A harmadik és a negyedik nyugodt alvási fázis a legmélyebb.

Felnőtteknél az első nyugodt fázis 90-110 percig tart, ezután fokozatosan áttérünk az aktív fázisba, mely kb. 10 percig tart. Majd ismét eljutunk az egyre nyugodtabb fázisokba. Ezek a ciklusok az éjszaka folyamán többször is váltják egymást. Ahogy telik az idő egyre hosszabbak lesznek az aktív fázisok.

Az alvás mintegy 20-25 százaléka aktív alvás.

 

Ezzel szemben a kisbabák alvással töltött idejében a születésüktől 3 hónapos korukig 45-50 százalék aktív fázis, 10-15 százalék átmeneti fázis és 35-45 százalék nyugodt fázis van. Az aktív alvás aránya csak olyan 2-3 éves korra közelíti meg a felnőttek szintjét.

A csecsemők alvási ciklusai rövidebbek, kb. 50-60 percesek, és több bennük az aktív fázis, csaknem kétszer annyi, mint a felnőttekében. Amikor a kisbaba a nyugodt alvásból az aktívba lép, könnyen felébred, így sok kritikus időszak van az éjszaka folyamán.

Míg egy felnőtt ha elalszik egyből mély alvási fázisba kerül, egy kisbaba először az aktív fázison esik át. Ez a magyarázata annak, hogy miért olyan nehéz letenni a kicsiket a kiságyba. Kb. 20 perces aktív szakasz után a kicsi nyugodt fázisba érkezik, ekkor könnyen letehető. Az aktív vagy az átmeneti fázisban könnyen felébred zaj, fény hatására. Ahogy nőnek a babák úgy fejlődik ki az a képességük, hogy az éber állapotból egyből a nyugodt alvásba lépjenek. Egyes babáknál ez már 3 hónapos korban kialakul.

 

Az aktív fázisban az agy igen éber, alváskutatók szerint az aktív alvás az agy éréséhez szükséges, vagyis a több aktív fázis elősegíti az agy fejlődését. Ez segíthet megérteni a kisbabák alvási szokásait.

Az ember életében a legtöbb alvást igénylő szakasz, mely során az agy gyors fejlődésen megy keresztül, megegyezik azzal az életkorral, amikor a legtöbb az aktív fázis. Ahogy a növekvő kisgyerek egyre több ingert kap a külső környezettől, egyre kevesebb belső stimulációra van szüksége. A magzatnál csaknem 100 százalék a REM alvás, a csecsemőnél 50 százalék körül van, a kétéves kisgyereknél kb. 25 százalék, felnőtteknél 20 százalék, időseknél 15 százalék.

 

A kisbabák remekül ki vannak találva. Nem véletlenül alszanak másképp, mint a felnőttek. Az első hónapokban létfontosságú igényeik vannak, de csak korlátozott eszközökkel tudják közölni őket. A sok aktív fázisnak köszönhetően könnyen ébrednek ha éhesek, fáznak, melegük van, eldugult az orruk, stb. Ez a kisbaba életben maradásához szükséges.

 

Van egy klassz természetgyógyászunk Budapesten, már írtam róla, sok mindenben segítette eddig a családot, most is.

A történet rövid, de megint csak tanulságos. Az orvosok sem tudnak mindenre megoldást, ez ismét bebizonyosodott.

 

Nyár elején kezdődött. A nagyfiamnak sokszor fájt a hasa és nem tudtuk semmihez sem kötni. Akkor (is) éppen le voltunk égve anyagilag, így bár első ötletem az volt, hogy irány Pest a jól bevált dokihoz, mégsem léptük meg egyből. Már nagyon bánom.

A gyerekorvosunkkal (aki amúgy az egyik legjobb orvos szerintem) csináltattunk székletvizsgálatot, ami mindenre negatív lett. Vettem neki Protexint, van gyerekeknek való is, azt szedte 2 hétig, ahogy a dobozon is áll az utasítás. Úgy tűnt rendbe jött, a tünetek elmúltak.

Viszont nemrég megint felerősödtek, lassan már nem telt el nap, hogy a gyerek ne panaszkodjon, hogy fáj a hasa. Nem vártunk tovább, felmentünk a dokihoz (köszi apu). Róla tudni kell, hogy eredetiben orvosi végzettségű, majd átnyergelt a kínai orvoslásra. Úgy vizsgál, hogy nem ér az emberhez, max a csuklóján nézeget pár pontot, na és persze folyton ingázik. Elsőre kicsit fura, főleg, hogy az európai ember úgy nő fel, hogy ilyen módszerekről nem is hall, szóval szórakoztató.

Gyerek vizsgálata megtörtént, majd rá lett csatlakoztatva a biorezonancia gépre, majd kapott még pár csepp extra magas potenciálú homeós cuccot is.

Mondanom se kell, a hasfájás megszűnt.

Diagnózis: a gyomor, a nyombél és a vastagbél el van savasodva. Tiltólistára került a tej, a vörös hús (ezeket eddig sem ettük, de az oviban nincs választás), továbbá a tejföl, a finomliszt és a kristálycukor (ezeket sajnos eddig nem hagytam el). És egy hónapig csoki sincs. Amit viszont nyomatni kell az az aszalt gyümölcs, hiába eszik sok gyümölcsöt, abból is a magyar idénygyümölcsöt, most már ezt is kell. Úgyhogy holnap kis városunk szegényes kínálatát feltérképezem aszalt gyümölcs ügyben, és törhetem a fejem, hogy hogy csináljak ezentúl palacsintát.

 

A tanulság most is mint mindig, ugyanaz. Én nem vitatom, hogy kellenek az orvosok, nagyon is szükség van rájuk. De arra is, hogy végre észbe kapjanak és leszálljanak a magas lóról (tisztelet a kivételnek!!). Mert nem mindenhatók, nem tudnak mindent megoldani. Ezt a problémát állítom soha nem sikerült volna tisztázniuk, hiszen a mai orvoslás szerint a gyerek makk egészséges volt. Ja, fájt a hasa… Mennyivel jobban élhetünk ha nem utasítunk el mindent amit nem ismerünk, ha nyitottak vagyunk az új ismeretlen dolgokra.

Külön fájdalmam, hogy sajnos a tejet még mindig nagyon sok orvos pumpálná a gyerekekbe de ez már egy másik téma.

Nem tudom ki hogy van a homeopátiával, én hiszek benne, sőt, lassan már csak ebben hiszek. Évek óta használjuk, nálunk nagyon bevált. Összeszedtem azokat a szereket, amiket már kipróbáltunk és sikerrel alkalmazunk. Ezt a listát időről időre folytatni fogom, ahogy frissebb tudásra és tapasztalatokra teszek majd szert.

 

 

Íme:

 

 

Chamomilla vulgaris CH 30 : fogzásra babáknál, ha a kicsi egész nap nyűgös, nem tud nyugodtan aludni. Minden másnap 5 bogyó.

Nux-vomica CH 30 : fogzásra babáknak, ha a kicsi amúgy jól van, de időnként látszólag minden ok nélkül vígasztalhatatlanul sír. Minden másnap 5 bogyó.

 

 

 

Pulsatilla pratensis CH 30 : fülgyulladásra. Fontos, hogy nem gennyes a fül, csak piros, a gyerek lázas. Első nap lehet 3x5 bogyó, második nap 1x5, utána szünet, majd negyedik és esetleg még a hatodik nap 1x5.

Calcium Carbonicum 30 CH : torokfájásra. Első nap 3x5 bogyó, második nap 1x5, utána szünet, majd negyedik és hatodik nap 1x5.

Hepar sulfuris CH 15 : gennyes fülgyulladásra ás általában minden gennyes dologra, én legutóbb arcüreggyulladásnál használtam sikerrel. Minden nap 2x5 bogyó.

 

 

Hamamelis virginiana 9 CH : aranyérre, de kismamaként a baba mellett lévő haematoma eltűntetésében is sikeres volt. Napi 3x5 bogyó.

Arnica 9 CH : a haematoma eltűntetésében és újabb megelőzésében segített a hamamelis mellett. Napi 3x5 bogyó.

Arnica 30 CH : mindenféle vérzés elálításában, szülés után is! Minden másnap 1x5.

Arnica 200 CH : vérzés elállítására szülés (vagy műtét) után az első 24 óra alatt 3x5 bogyó.

Hypericum 30 CH : fájdalomcsillapító, idegi sérülések esetén, kifejezetten jó a gátsebnél. Minden másnap 1x5 bogyó.

Staphysagria 15 CH : sebgyógyulásra (pl gátseb, vagy műtéti sebek), egyrészt gyorsítja, másrészt mintha sosem lett volna, olyan szép lesz a heg. Minden nap 2x5 bogyó.

 

 

Caulophyllum CH 30 és Cimicifuga CH 30 : fél óránként váltva 5 bogyó a szülés beindításához.

Caulophyllum CH 9 : rendszertelen fájástevékenység esetén óránként 5 bogyó.

Szülés után a fent említett arnica, hypericum, staphysagria.

 

 

Urtica urens 5 vagy 6 vagy 9 CH : tejserkentő. Napi 3x5 bogyó.

Urtica urens 30 CH : tejapasztó. Ha a baba hirtelen hagyja abba a szopást. Első nap 2x5 bogyó, második nap 1x5, majd szünet és ismét 1x5.

 

 

Ezeknek a használata benne van a leírásukban. Fontos betartani, hogy csökkentsük a dózisokat ahogy múlnak a tünetek.

Euphorbium orrspray : náthára kiváló, kisbabáknak is, nem szedi szét a nyálkahártyát. Első nap erősíti a tüneteket.

Homeogene : torokfájásra.

Oscillococcinum : influenza megelőzésére, a már kialakult influenza gyorsabb és enyhébb lefolyására.

Stodal : köhögésre.

 

A homeopátiáról tudni kell, hogy lehetséges, hogy a tünetek az első vagy második nap felerősödnek, de a második nap végére, ha jól választottunk szert, akkor enyhülniük kell.

Általános szabály, hogy a bogyókat szopogatni kell, előtte és utána fél órával nem ajánlott enni, inni, fogat mosni. Ezek mind a felszívódást gátolják. Illóolajokkal együtt ne használjuk, szintén gyengítik egymás hatását. Fémhez ne érjenek a bogyók, babáknak például műanyag kanálban kicsi vízben oldjuk fel. Ne tároljuk mikrón vagy telefon mellett.

Dr. William Sears csodás kis könyvet írt. Nem vagyok a könyvből nevelés híve, elég volt néhány beszámolót olvasnom egy két könyvről, hogy tudjam, nem adnék egy forintot sem érte, de a benne található módszerekért sem. Valahogy kezdettől fogva úgy voltam vele, bízom az ösztöneimben, működniük kell. És persze: a gyerekek nem egyformák, hogy is lehetne rájuk húzni ugyan azt a sablont?! Ám a sok külső tanácsnak és néhány irreális társadalmi vagy akár saját magunk támasztott elvárásnak hála, az első hónapokban néha az is elbizonytalanodik, aki amúgy bízik magában.

 

Dr. Sears nem is tehetett volna jobbat a bizonytalan anyákkal, mint hogy megírta ezt a könyvet. A nyolc gyerekes gyermekorvos apuka (ma már nagypapa) legfontosabb üzenete, hogy bízzanak magukban az édesanyák, hallgassanak az ösztöneikre.

 

A könyvben nincsenek olyan módszerek, melyek a kicsiket az éjszaka átalvására nevelné. Sőt, Dr. Sears ellenzi az ilyen módszereket, nem nevelésnek, inkább idomításnak hívja. Valahol egyet értek vele. A kicsik a sírással a szükségleteiket fejezik ki, és a csecsemősírás érzelmeket vált ki az anyából. Ez természetes. Ezt elnyomni viszont természetellenes. Ha figyelünk és válaszolunk a kicsi sírására, akkor a kisbaba megtanul bízni, megtanulja, hogy értékes lény, és ezzel kezdődik az önbecsülése.

A kisbaba egy bizonyos igényszinttel jön a világra, megvan a saját vérmérséklete. A kötődést segítő nevelés ezt figyelembe veszi, a szülők figyelnek gyermekük jelzéseire, megtanulják értelmezni azokat és reagálnak rájuk, a kicsi is megtanul egyre egyértelműbb jeleket adni. Így mindkét oldalról folyamatosan fejlődik a kommunikáció, a szülők és a kisbaba szépen egymásra hangolódnak. Míg az elkülönítő nevelésnél a kicsi sírása egyre zavaróbbá válik, ettől a szülők egyre ingerlékenyebbek lesznek. Így nem fejlődik ki az az érzékenység, amivel a kicsit meg tudnánk érteni. A baba két dolgot biztosan megtanul: kevésbé bízni a szülőben, és hogy a sírásának nincs közlési értéke. Így a kommunikáció gyengülni fog a baba és a szülei között nem csak éjjel, nappal is.

 

Tehát ugorjunk, ha füttyent a ded? És akkor mi mikor pihenünk, velünk mi lesz? Mi van, ha többemberes babánk van, és képtelenség megfelelni minden igényének?

Ezekre a kérdésekre kapunk választ a könyvből, és sok-sok jó tanácsot is arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk az éjszakákat úgy eltölteni, hogy mind a mama, mind a baba, sőt a papa és a testvérek is jól tudjanak aludni. A könyv talán egyetlen hibája, hogy nagyon erőlteti a családi ágyat, de nem ezzel akar mindent megoldani. Második gyermekünk csak a saját ágyában szeret aludni, mégis ugyan úgy megkap mindent, amit igényel, és ugyan úgy jól alszik az egész család, mint a bátyjánál, akivel együtt aludtunk. Szóval nem az együttalváson múlik szerintem.

De a könyv kétségtelenül tele van sok hasznos információval ami segít megérteni a kisbabánkat. Miért ébred fel éjszaka, hogyan altassuk el, mit tegyünk, hogy ne riadjon fel annyiszor? Miért alszik máshogy a csecsemő, mint a felnőtt? Hagyjuk-e sírni, mit tehet az apa, mit tegyen egy egyedülálló anya? Tanácsok a hálószoba berendezésére, szabályok az együttalvásra.

 

De jó lett volna, ha az első gyermekem születése előtt elolvastam volna! Mennyivel könnyebben bíztam volna magamban és mennyivel könnyebb lett volna megértenem a kisbabámat és elutasítani a „jó” tanácsokat. Érdemes megvenni, nem is drága, 2500 Ft körül mozog az ára. Kétségtelenül az egyik legjobb befektetés a gyermeket váróknak.